„Az Egyesült Államok elnökének szeretője.” Vajon ez a folyosói pletykákból született rang ugyanilyen vonzerővel, sőt hatással bírt volna Marilyn számára, ha felismeri, mennyire jelentéktelen ez a státusz a történelem nagy alakjai közé jutás szempontjából? Első pillantásra senki sem tagadhatja, hogy Marilyn szociológiai és fogyasztói jelenség. De tekinthetjük-e „jelenlétét” történelmi véletlennek is?

Már hallom a felháborodott kiáltásokat! (Hú!) A helyeslő éljenzést is! (Végre!) Rendben! A filmtörténethez tartozik, és táplálta Hollywood pletykáit. De a világtörténelemben játszott szerepe tagadhatatlan. Különös!... Őrület!... Forradalmi!... Pedig az emberi fejlődésnek ugyanezek a sajátosságai.

Semmi sem akadályozhatta meg ezt a nőt — aki tudta, hogyan nézzen a kamerába, vagy miként hagyja magát csodálni általa — abban, hogy magas fokú öntudattal rendelkezzen. Ez jelentős elvonatkoztató képességről tanúskodik.

Mindenki tudja, hogy kortársainak többsége szép kis butuskának, elragadó szőkeségnek tartotta, aki kellemes ábrándokat ébresztett, és diszkréten felszabadított bizonyos vágyakat... De vajon nem maga Norma Jeane tervezte-e meg, már-már machiavellista módon, ezt a látszólag ártatlan, csekély értelmet sugalló magatartást?

Amikor Norma Jeane még csak egyszerű modell, éhező kis filmszínésznő volt, elhatározta, hogy gyarapítja műveltségét. Hányan olvasnánk közülünk például Freudot vagy Dosztojevszkijt a tanulás öröméért, miközben bájos naivitással, nyíltan hirdetnénk autodidakta törekvésünket?

Marilyn immár „a világtörténelem új korszakába” vetül, abba, amely Krisztus után a harmadik évezreddel kezdődik! A kérdés azonban megmarad: elérte volna-e ezt a hírnevet, ha nem kerül kapcsolatba a Kennedy családdal? Talán... De ma már nem JFK az a csillag, amely tovább ragyog, hanem Marilyn.

A jelképes jelentés felismeréséhez hangsúlyozzuk: minden, amit az ember megérinthet, megtehet vagy létrehozhat, hasonlít rá. A nagy konfliktusok, az emberi értelem e rosszindulatú daganatai sem kivételek. Sajnos a hagyományos háborúk, ezek a törvényesített tömeggyilkosságok, mindenütt dúlnak, és egyetlen ország sincs biztonságban a konfliktusoktól. Senki sem tagadhatja a háború egy másik formájának, egy mai „agressziónak” a létezését sem.

Marilyn Monroe ugyanis külsejével, bájával és nevével erőteljes jelképet testesített meg! És a másvilágon ma is az. Az 1959-es rutinszerű találkozás... Nyikita Hruscsovval, ezzel a nagyszabású, kopasz férfival, nem volt más, mint két ideológia, két hatalom, két szimbólum egyszerű összecsapása. Marilyn könnyedén megnyerte ezt a menetet.

Minden háború, minden gyilkosság egy-egy egyedülálló szikrát szakít ki a Földből: egy életet, amely soha többé nem tér vissza. Nem csupán testek hullanak el: sorsok, mosolyok, szerelmek és álmok tűnnek el mindörökre.

Gondoljanak bele: a halottak között hány lángelme hunyt ki, mielőtt átalakíthatta volna a világot? Hány feltaláló nem talál fel soha semmit? Hány művész nem kápráztatja el soha a szemünket és a fülünket? Hány nagylelkű lélek nem kapja meg a lehetőséget, hogy enyhítse mások magányát, kezet nyújtson, egyszerűen szeressen?

Meg nem született gyermekeik is örök hallgatásra vannak ítélve. Ezek a soha meg nem születő fiúk és lányok, az eltörölt egész nemzedéksorok megannyi világot jelentenek, amelyek soha nem láthatják meg a napvilágot. A holnap zenéje gazdagabb lehetett volna. A tudomány bátrabb. A művészet ragyogóbb. A szívünk boldogabb.

Álljunk meg egy pillanatra. Képzeljük el, mivé válhatott volna a történelem, ha az emberi őrület nem kényszeríti rá a mészárlások végtelen sorát! Milyen birodalmak virágoztak volna háborúk nélkül? Milyen civilizációk fejlődtek volna békében? Milyen csodálatos gyermekek örökölhették volna a Földet, ha az erőszak nem pusztítja el őseiket?

Gondolataimmal e sok áldozat előtt tisztelgek. Egy napon egyikük ezt mondta: „Menjetek, és sokasodjatok.” De hogyan tehetnénk ezt, ha népeink továbbra is egymást tépik, és emberkéz által pusztulnak el?

A halottakat nem támaszthatjuk fel. De itt és most dönthetünk úgy, hogy másként építkezünk. Imáinkkal, szavainkkal, párbeszédeinkkel, tüntetéseinkkel és a vérontás elutasításával hatással lehetünk azokra, akik kormányoznak. Emlékeztethetjük őket arra, hogy az igazi nagyság nem a félelem általi uralkodásban, hanem az élet védelmében rejlik.

Szűnjenek meg a háborúk. Szűnjenek meg a gyilkosságok. A béke ne törékeny álom legyen többé, hanem az egyetlen magától értetődő valóság.

Adjuk meg Caesarnak, ami Caesaré... Íme! E szöveg lényegi részét a mesterséges intelligenciának adtam, és megkértem, hogy csiszolja tökéletesebbre.